Nálunk a keddi edzés szent!

Bármi is van a héten, este hétkor ott vagyunk a pályán, és másfél órára minden más leesik az emberről. A meló, a számlák, a rossz hangulat, mind kívül marad az öltöző ajtaján. Amatőr szinten futballozunk, nem a bajnoki pontokért, hanem azért a húsz percért a meccs végén, amikor a csapat összeáll, és tényleg passzolgatunk, nem csak előre rugdossuk a labdát. Az évek alatt megtanultam, hogy a jó csapat nem a legjobb egyéni képességekből jön össze, hanem abból, hogy mindenki tudja a dolgát, és számíthatsz a másikra.

Nálunk a klub sokkal több, mint heti két edzés.

Kis közösség a miénk, ahol szinte mindenki ismer mindenkit, és a csapat afféle második család lett az évek alatt. Jó ez látni, amikor cégeknél is megtörténik, amire jó példa a www.terraallvany.hu – hogy ők ebben a történetben miért fontosak, nemsokára megértitek.

A meccs után ott maradunk beszélgetni, megünnepeljük a gólokat, és együtt vészeljük át a vereségeket is. Volt, aki gyerekként kezdte a pályán, ma pedig a saját fiát hozza edzésre. Ez a folytonosság tartja életben az egészet: nem a tabella, hanem az, hogy számíthatunk egymásra jóban-rosszban. A futball itt nem elsősorban a győzelemről szól, hanem a közösségről, amit köré építettünk.

Egy meccset nem a legszebb csel dönt el, hanem a csapatrészek összjátéka.

A védelem tartja a vonalat, a középpálya megszerzi a labdát, a csatár pedig befejezi. Ha bármelyik láncszem gyenge, hiába ragyog a többi, a végén kikapunk. Ezt a szemléletet évek alatt szívja magába az ember, és egy idő után már nemcsak a pályán működteti. A megbízhatóság az, ami a lelátón kívül is a legtöbbet éri nekem.

Mert a csapattársaim nemcsak hétvégén jelentenek valamit, hanem hétköznap is.

Az egyikük kőműves, egy másik villanyszerelő, és amikor a családi ház körül elakadok valamiben, sokszor tőlük kérek tanácsot előbb, mint bárki mástól. Így történt idén nyáron is, amikor belefogtunk a homlokzat felújításába, és fogalmam sem volt, honnan induljak. A kőműves csapattársam az öltözőben, cipőfűzés közben mondta, hogy létráról ne is próbálkozzak, mert a magasabb falszakaszt így soha nem fogom rendesen megcsinálni.

Ő ajánlotta, hogy nézzem meg az említett www.terraallvany.hu kínálatát, mert szerinte ott korrekt, tételes áron lehet komplett rendszert venni.

Este haza is ültem a gép elé, és a weboldalon tényleg az fogadott, amit ígért: nem egy ködös négyzetméterár, hanem alkatrészenként átlátható ajánlat. A leírásaik alapján nem egyszerű webáruházként, hanem szakmai partnerként pozicionálják magukat, ahol a termékek mellett tanácsadást és gyakorlati támogatást is nyújtanak.

Kértem egy ajánlatot a mi falunkra, és még aznap visszaírtak. Ez a gyorsaság ismerős volt, mert a pályán is pont ezt szeretem: ha valaki megígér valamit, azt tartsa is.

A Terra Állvány onnantól kezdett igazán szimpatikus lenni, hogy a telefonban nem eladni akartak, hanem segíteni eldönteni, mi kell.

Kiderült, hogy van egy testvércégük, amelyik valódi építkezéseken rakja fel és bontja ugyanezt az állványt. Vagyis nem csak a raktárból ismerik a terméket, hanem a helyszínről is, ahol az igazán próbára van téve. Nekem ez pont olyan, mint amikor egy edző nemcsak a tábláról ismeri a taktikát, hanem maga is végigjátszotta a pályát. Az ilyen tudásnak súlya van, és a több mint 5000 elégedett partnerük is ezt támasztja alá.

A biztonságon nem alkudtak, és ez megnyugtatott.

A lábdeszka meg a leesésgátló náluk alapból ott van a rendszerben, nem drágább extra, amit külön kell kérni. Magasban dolgozni amúgy is kockázatosabb, mint gondolnánk, és fontos volt, hogy ne érezzem magam bizonytalanul odafent. Az állvány néhány nap múlva meg is érkezett, és amint felállt, rögtön más lett a munka: nem billegtem, nem kapkodtam, hanem nyugodtan végigmentem a falon.

A felújítás a végére pont úgy sikerült, ahogy egy jó meccs: nem a látványos megoldásokon múlt, hanem azon, hogy a helyükön voltak az alapok.

És amikor a következő kedden az öltözőben megköszöntem a csapattársamnak a tippet, csak legyintett, hogy szóra sem érdemes. Pedig ez a lényeg az egészben. A jó csapat ott kezdődik, hogy valaki a maga tapasztalatából ad neked egy pontos passzt, te pedig élsz vele. A pályán is így nyerünk, és úgy tűnik, a ház körül is.