Nem is olyan rég hallottam, hogy valaki így jellemezte a futballt. Tehát egy nagyon fontos dolog, ami mégiscsak játék, a gyakorlatban nem fordít a világ dolgainak állásán, de annyira sokan szeretik, hogy azért mégiscsak rengeteg embernek jelent nagyon-nagyon sokat.
Ismerek olyanokat, akiknek szebb az élete tőle, ha jól megy a csapatnak és olyanokat is, akik nem értik, hogy egy labdajáték hogyan lehet valakinek az élete középpontja. Én mind a kettőt értem és ebből következően természetesen középen állok ebben a világban.
A futball gondolom szórakozásként találták fel, de mára olyan szerepet tölt be, hogy levezesse az ember a saját feszültségeit legbelül. Nem csak úgy és azért, hogy saját maga rúgja a bőrt, hanem akár azáltal is, hogy mindent beleadva szurkol a csapatának. Aztán mondják sokan, hogy ez direkt így lett kitalálva: kiváltja a háborút, elintézi nekünk, hogy emiatt és ne valami súlyosabb miatt háborogjunk a hétköznapokban. Hiszen fel tudjuk magunkat bosszantani is a focin, de ha ebben adjuk ki a feszültséget az mégis jobb, mint amiéként a társadalmak régebben intézték a konfliktusaikat egymással.
De nem kell mindenhez persze filozófiai dimenziót nyitni: ez egy nagyon könnyen átlátható és megérhető játék, ami kedvet csinál a sportoláshoz, a filmek szerepét is átveszi önmaga olykor előkerülő drámaiságával, komoly szegmenseket nyit meg az iparban – vannak focis videójátékok, milliószám adnak el sportszereket, focimezeket, és óriási közvetítési díjak által teszi magát profitábilissá, mert ezt a sportot nézik a legtöbben. Pedig csak egy sport, pedig csak egy játék, nem dönt olyan dolgokról, mint a politika, mégis ismerünk olyanokat, akik fontosabbnak érzik a politikánál is.
Hogy mennyire van fókuszban valójában. Christiano Ronaldót nem egyszer nevezték már meg a világ legismertebb embereként, pedig eredményeiben Lionel Messi még rajta is túltesz. Mostanra talán már ismertebb is nála. Pedig Ronaldo az egyetlen, akinek egymilliárdnál is több követője van szám szerint a közösségi médiaplatformjain (összeadva persze). Talán a legjobban kereső sportolók is a futballisták. A legjobb, amit a foci okozhat: ha a gyerekek csinálni akarják, ha sportolni, mozogni, futni lelkesedni akarnak. Én azt sem vetem el, hogy futballista hőseik legyenek, hiszen ők igyekeznek vállalhatóan viselkedni a médiában és mégis csak komoly fizikai teljesítmény által törekednek felfelé. Nem hiszek abban, hogy majd komoly társadalmi ügyeket ők lendítenek fel, de a jelenlétükkel ebben is segíthetnek persze. Örömtelinek tartom, ha jó dolgokra használják a futball népszerűségét és az egész jelenséget. De azért nem gondolom túl. Ez egy játék, ez egy sportág, ez egy cirkusz. Ne essetek bele abba a hibába, hogy túldimenzionáljátok! Egymásnak esni futballeredmények miatt nem szabad. Bármi is lesz az eredmény, a végén mindenképp fogjunk kezet egymással. És maradjunk annyiban: holnap is találkozunk, vagy a gyepen, vagy a lelátón.