Focista vagyok. Vagyis… egy ideig voltam. Mert amikor jött az a sérülés – egy szerencsétlen ütközés után szalagszakadás – egy időre minden megszűnt. Nemcsak a bajnokság, nemcsak az edzések, hanem bennem is valami.
Az egy dolog, hogy mennyi ideig tartott a gyógyulás… Az első hat hétben csak sántikáltam, aztán újabb hónapok teltek el, mire fájdalom nélkül le tudtam futni a szokásos Cserfő-hegyi dupla körömet. Tavaly nyáron már fizikailag készen álltam a visszatérésre. Az orvos is rábólintott. Mégis, valami nem stimmelt. Reggelente nem akartam kimenni a pályára. A reakcióidőm lelassult, a döntéseim bizonytalanabbak lettek. És ami a legrosszabb: elvesztettem az élményt. Az, ami régen felszabadított, most stresszelt. A meccsek előtt izgalom helyett szorongás töltött el, az edzés közben pörgés, hajtás helyett fásultság – mintha a testem visszatért volna, de az agyam otthagyott volna a partvonalon.
Az öltözői sztorikból az ember sok mindent hall. De a masszőrünk – egyébként egy régi pályaedző is – egyszer azt mondta, hogy próbáljam ki az ashwagandhát. Hogy szerinte nemcsak a testet lehet edzeni, hanem az idegrendszert is. Hogy vannak olyan növények, amik nem altatnak, nem pörgetnek – csak kiegyensúlyoznak.
Kétkedve fogadtam. De aztán utánanéztem: adaptogén gyógynövény, csökkenti a kortizolszintet, segíti a regenerációt, növeli a koncentrációt. Arra gondoltam, ha csak annyit elér, hogy nem nyom össze az elvárás súlya, már megérte.
Megrendeltem a naturl.hu weboldalon, ginzenggel és shilajittal kombinálva (bár nem nagyon tudom mik azok, de ha jól értem, még több energiát és fókuszt adnak). Az első héten semmit nem vettem észre. A második héten már nyugodtabban vártam a másnapi meccset, nem ezen kattogtam egész nap. A harmadik héten úgy mentem ki edzésre, hogy nem „csak túlélni” akartam azt az egy órát. És egy hónap után a szívverésem végre nem pörgött maximumon egy sima taktikai gyakorlat közben.
A ashwagandha nem lett kabalám, nem ettől rúgok pontosabban. De ahogy a jó edző sem ordít, csak jelen van és figyel – ez a növény is így segít. Csendesen, de stabilan.
Egy új típusú erő
A foci fejben dől el – ezt mindig mondják. De hogy a mentális állóképesség legalább olyan fontos, mint a fizikai, azt most már én is tudom. A ashwagandha segített újra élvezni a játékot. Nem menekülök már a labda elől, hanem kérem.
Ha egyszer majd végleg lekerül a cipő, nem tudom, mit csinálok – talán több gyógynövényt, gyógygombát is felfedezek. De egy dolgot már tudok: bármilyen meccs jön, fejben ott kell lenni. Az ashwagandha ebben lett társam.
