Kezdetben a foci volt a legjobb stresszlevezetőm. Egy nehéz nap után az edzés mindig feltöltött, és újra erőt adott a következő kihívásokhoz. De ahogy az életem egyre bonyolultabbá vált, a problémáim elől már nem elég volt a foci. Elkezdtem egy-egy meccs után inni – először csak egy haverokkal szokássá vált sört, majd kettőt, végül már nem is tudtam, hány pohárral ittam meg.
Egy nap aztán elérkezett a pillanat, amikor rájöttem, hogy segítségre van már szükségem, mert túl mélyre csúsztam ebben. Már nem tudtam úgy játszani, mint régen, és az alkohol egyre inkább átvette a kontrollt. Ekkor találtam rá a Felépülők.hu oldalára, ahol segítséget kérhettem – először egy konzultációban erősítettek meg, majd jöhetett a rehabilitáció. Az Addiktológia és a 28 napos bentlakásos rehabilitáció lehetősége eleinte túlzott intézkedésnek tűnt, de ahogy egyre többet olvastam róla, úgy éreztem, hogy talán ez az egyetlen út, hogy visszataláljak önmagamhoz és újra a focipályán találjam meg a boldogságot.
A program során nemcsak az alkoholtól való megszabadulásra összpontosítottunk, hanem arra is, hogy újra felfedezzem azokat a dolgokat, amik igazán fontosak számomra. Végig nyomatékosították: ez egy betegség, ami majdhogynem gyógyíthatatlan. De örökké tünetmentessé tehető! Az addiktológiai szakemberek és a támogató közösség segítségével lassan, de biztosan visszanyertem az irányítást az életem felett. A csoportterápiák során – ahogy ilyenkor szokás – megismerkedtem más emberekkel, akik hasonló problémákkal küzdöttek, és rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. A korai egyéni konzultáció pedig segített abban, hogy megértsem, miért kezdtem el inni, és hogyan tudom elkerülni a visszaesést.
A rehabilitáció során tanultam meg igazán, hogy mennyire fontos az önismeret és a belső erő fejlesztése. Az addiktológiai szakemberek segítettek abban, hogy mélyre ássak önmagamban, és megértsem, miért is nyúltam az alkoholhoz. Nem csak a felszíni problémákat kellett kezelni, hanem a gyökereket, azokat a mélyen rejlő sebeket és félelmeket, amelyek miatt menekültem az alkoholba.
A addiktológiai rehabilitáció után újra elkezdtem edzésekre járni. Az első néhány alkalom még kicsit nehéz volt. Fizikailag gyenge voltam, és a csapattársaim is bizonytalanok voltak velem kapcsolatban. De ahogy telt az idő, egyre erősebb lettem, és újra éreztem azt a szenvedélyt, amit a foci iránt éreztem még régen. Ők is látták rajtam, hogy már nem vagyok a – rossz értelemben – régi. A pályán futva, a labdát rúgva újra rátaláltam arra a szabadságérzésre, amit már rég elfelejtettem. Nem az alkohol volt az, ami felszabadított, hanem az a tudat, hogy újra teljes erőbedobással tudok játszani.
A csapatom támogatása nélkül nem ment volna. Ők is látták, hogy mennyire küzdök, és hogy mennyire fontos számomra a felépülés. Együtt örültünk minden egyes kis sikernek, és minden gólnál, amit rúgtam, éreztem, hogy egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, aki valaha voltam. A foci újra a szenvedélyem lett, de ezúttal már nem menekülésként, hanem az életem részeként, ami erőt ad a mindennapokhoz.
De a Felépülők.hu-n keresztül talált támogató közösség volt az, ami igazán segített abban, hogy kitartsak a nehéz időkben, hiszen ez egy nagyon komoly probléma, ami mint mondtam, regisztráltan betegség.
A támogató közösség nélkül tényleg nem tudtam volna végigcsinálni ezt az utat. A csoportterápiák során megosztott történetek, a közös nevetések és a közös sírások mind hozzájárultak ahhoz, hogy érezzem, nem vagyok egyedül. Az addiktológiai kezelés során kapott támogatás lehetővé tette, hogy ne csak a múlt hibáit nézzem, hanem a jövőmet is, amelyben az alkoholnak már nincs helye. Az egészséges életmód kialakítása, az alkoholmentes élet és a támogató közösség mind hozzájárultak ahhoz, hogy újra boldogan lépjek a pályára.
Megtanultam, hogy a foci és az élet sokkal többről szól, mint csak a győzelmekről és a vereségekről. A legfontosabb az, hogy újra kapcsolatba kerüljek önmagammal és a körülöttem lévő emberekkel. A támogató közösség segített abban, hogy újra felfedezzem, mi az, ami igazán fontos az életben – a kapcsolatok, a szenvedélyek, és az, hogy soha ne adjuk fel, bármilyen nehéz is legyen az út.
Ma már nem az alkohol, hanem a foci ad értelmet az életemnek. A csapattársaimmal újra olyan kapcsolatot ápolok, amely a kölcsönös tiszteleten és a közös élményeken alapul. Tudom, hogy az út, amin végigmentem, nem volt könnyű, de minden egyes nap, amit józanul töltök, közelebb visz egy boldogabb és teljesebb élethez. A sport újra az életem része lett, de most már nem menekülésként, hanem örömforrásként és motivációként tekintek rá.
A jövőm már nem az alkoholról szól, hanem arról, hogy milyen emberré szeretnék válni. Ezt kaptam a Felépülőktől. A focipályán újra magabiztos vagyok, és a csapattársaimmal való kapcsolatom is erősebb, mint valaha. Megtanultam, hogy az igazi erő nem az, hogy elmenekülünk a problémáink elől, hanem az, hogy szembenézünk velük, és a legjobbat hozzuk ki magunkból. A felépülésem során megtapasztaltam, hogy milyen fontos az önbecsülés és az önelfogadás. Már nem az alkohol irányít, hanem én irányítom az életemet.
Ha te is úgy érzed, hogy az alkohol átvette az irányítást az életed felett, tudd, hogy mindig van lehetőség a változásra a Felépülőkkel az Addiktológia, a Minnessota-modell és egy Magyarországon egyedülálló ilyen hely segítségével!